A Parkinson-kór rövid leírása:
A Parkinson-kór lassú lefolyású neurológiai betegség, mely általában az első tüneteket 50-60 éves korban produkálja. A betegség kialakulásakor és előrehaladtával az agy dopamin szintje csökken, mely az agy ingerületátvivő anyaga, illetve az agyban lévő finom mozgásokat irányító bazális ganglionok is károsodnak. A kór oka ma még felderítetlen terület a kutatók számára is, persze találgatások vannak, miszerint okozhatják a környezetben előforduló mérgező anyagok, kábítószerek, ám az esetek nagy részénél inkább genetikai öröklődéssel magyarázzák.
A Parkinson-kór tünetei:
• Mozgásszegénység
• Merev izmok
• Instabil testtartás és mozgás
• Kézremegés
• Értelmi hanyatlás
• Lelassult gondolkodás
Előfordulhat még egyes esetekben:
• Székrekedés
• Fokozott nyálelválasztás és izzadás
• Nyelési nehézség
• Vizelet és/vagy széklet visszatartási zavarok
• Szorongás, depresszió
• Száraz, pikkelyes bőrhámlás
• Lassú beszéd
• Görcsös írás
• Suttogó, halk beszéd
Természetesen az alábbi tünetek nem minden esetben ugyanolyan mértékben és kombinációban figyelhetőek meg. Sokszor akár ugyanazon betegnél sem írható le ugyanaz a tünet ugyanabban a mértékben. A kór diagnózisa akkor állítható fel biztosan, ha az elsődleges tünetekből legalább kettő vagy három egyidejűleg jelentkezik.
A Parkinson-kór kezelése:
A Parkinson-kór gyógyíthatatlan betegség, viszont a különböző gyógyszeres illetve az erre felhatalmazott egészségügyi intézetek gyógytornászai által nyújtott kezelések enyhíthetik a tüneteket, valamint segítenek élhetőbbé tenni a betegek hétköznapjait.
1. Gyógyszeres kezelés: Először is az orvosnak figyelembe kell vennie a beteg életkorát, a tüneteket és az egyéb kezelési módszereket. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek:
• Levodopa
• Carbidopa és benserazid
• Dopamine agonisták
• Amantadin
• MAO-B enzimgátlók
• Antokolinerg szerek
• COMT inhibítorai
2. Műtéti módszerek: A Parkinson-kórban szenvedők csupán 10%-ánál alkalmazható a műtéti beavatkozás. Általában csak abban az esetben folyamodnak műtéthez, ha a beteg a gyógyszeres kezelés során olyan mellékhatásokat észlel, vagy előreláthatólag észlelne, amelyeket nem tudna elviselni. A műtéttel csak 60-70%-uknál várható javulás, hiszen előfordulhat, hogy állapotukban romlás következik be.
A műtéti módszerek típusai:
• Stimulációs műtét
• A mély agyi struktúrák ingerlése
• Transzplantációs vagy helyreállító műtétek
3. Kiegészítő kezelések: Ezek a kiegészítő lehetőségek szintén alkalmasak arra, hogy a betegek életkörülményein javítsanak.
• Fizikoterápia: Segít azoknak az izmoknak a megerősítésében, amelyek a betegség miatt kevésbé rugalmasak. Olyan mozgássort idéznek elő a kezelés során a gyógytornászok, amellyel az izmok megnyúlnak, így veszítenek merevségükből. A legfőbb cél, hogy a betegek fizikailag „megedződjenek”, mozgásuk stabilizálódjon, a beszéd és nyelés készségének megtartása, javítása.
• Fizikai aktivitás: Sokan nem gondolják, de az igazán hétköznapi tevékenységek is hosszabbíthatják fizikai erőnlétünket, és a jobb
• Masszázs: Fontos, hogy inkább a gyengéd, lágy, simogató masszázstípust alkalmazzák ebben a betegségben szenvedőknél, ugyanis ezek azok, amelyekkel valódi eredményt lehet elérni a merev, „letapadt” izmok lazításában. életminőség elérését. Ilyenek például a kertészkedés, úszás, sétálás, kirándulás.
